Eszenyi jelenség - 2020 március

A jelenlegi egészségügyi vészhelyzetben felüdülés egy másik – egyébként általában elhallgatott vezetői jelenségről olvasni.  20 év munkatapasztalat alatt több hasonló főnök volt aki úgy viselkedett mint Eszenyi Enikő a Vígszínház volt, jelenlegi és egyben pár napig a jövőbeli igazgatónőjének viselődéséről értesülhettünk a minap, legalábbis a kollégák beszámolói alapján.

A fele társulat imádja, a fele utálja. Vajon hogy lehet ez? Csak itt és most fordul ez elő? Nagyon egyszerű. Mindig is volt és lesz ilyen viszony a vezető és beosztottak között. Végre most merünk beszélni róla.

Én is fejet hajtok a művésznő tehetsége előtt, korának egyik legkiemelkedőbb színésznője. A Legényanya, vagy a Csapd le csacsi című filmet bármikor szívesen  megnézem.  Nem is beszélve a rengeteg klasszikus színdarabban eljátszott női szerepről vagy rendezésekről. Pont olyan széleskörű tapasztalattal rendelkezik mint az én valahai hasonló személyiségű vezetőim. Intelligensek, briliánsnak, innovatívak és mindent mindig jobban tudnak…. Ez nem is lenne addig baj, amíg eme kiemelkedő tulajdonságaikat nem a verbális erőszak, mindennapos megalázások és hatalommal való visszaélésen keresztül edzenék.

Mégis nagyon nehezen lépünk ki az ilyen terhelt kapcsolatokból. Hangot pedig főleg nem adunk az ilyen eseteknek. Én azért tartottam ki többször évekig hasonló vezetők mellett, mert tanulni és tapasztalni szerettem volna. Beszívni magammal azt a tudást amit csak ilyen környezetben szerzettem meg. 

Bár nekem nem kellett hónaljból lekvárt nyalnom, de több megalázó helyzetben volt részem. Több ügyféllel való tárgyalás közben szólt be nekem megalázóan a főnököm – mások előtt. Úgy hogy nem volt igaza, csak a hatalmi pozícióját szerette volna fitogtatni. Vagy kért számon tőlem olyan dolgokat amiket előtte nem beszéltünk meg. Váltig állítva, hogy igen. Az elején az ember behódol még az ilyen eseteknek, de rendszeresen ez elég terhelő mentálisan.

Sosem tudom milyen hangulatban van éppen, milyen a kedve, velem van-e baja, vagy csak valaki felidegesítette és rajtam tölti ki.

Így lehet ez Eszenyi Enikő esetével is, aki a Vígszínházat történetének egyik legsikeresebb és innovatív szakaszába emelete. Ő is erre az eredményre hivatkozik lemondó nyilatkozatában.

Nyilván nagyon nehéz időszak ez az ő részére is. Hiszen egy olyan vezetői eszköz használattal szembesítették amiről idáig nem beszélhettünk. A nyilatkozatban diplomatikusan ki és tér az őt ért vádak aló. Holott senki sem az elért teljesítéményét kérdőjelzte meg hanem a HOGYAN-ját?

Ahogy Simon Sinek is mondja a Golden Circle című TED beszédjében, Eszenyi Enikő abban volt zseniális, hogy a Vígszínház vízióját azaz Miért? –jét is transzparenssé tette. A HOGYANról viszont mélyen hallgat.

Ez zavar engem. Bár többször szaladtam bele ebbe a csapdába a saját vezetőimen keresztül mégis is MIÉRT? inspirációja az a jól definiált cél aminek elérésében én is részt szerettem volna venni felülírta a megalázó stílust.

Mit tegyen az akivel hasonlóképpen bánik a főnöke? Javasl,om gondolkozzon el rajta, hogy

1.,  Megéri neki a miért?

2., Meddig tart a tűréshatár?

Azaz mi az a pont rövid távon aminél kiszáll az ember ha bekövetkezik.